Kèszülünk a karàcsonyra

Van nektek olyan karàcsonyfàtok, amelyen a tavalyi (ès tavalyelotti, valamint azelotti) kèk-ezust diszek mellett a hùsvèti festett tojàsok ès csibèk is elfoglaltàk szerèny helyüket?
Nekunk van.
F. szerint tok jòl nèz igy ki. Es tènyleg, mert a kèkhez a narancsos-sàrgàs hùsvèti szinekben pompàzò diszek hangulatos tavaszi milliőt teremtenek. Ehhez màr csak a kinai villogòs szines làmpàcskàkat kell hozzàadni, ès kèsz a fìling.
Es ràadàsul a fa mèg műszàlas is!

Fura nap

Firenzèben hagyomàny a maratonfutàs, èvente megrendezik, a befolyt osszeg termèszetesen jòtèkony cèlra megy. Ilyenkor lezàrjàk a fèl vàrost, a buszokat eltèritik, igy az a busz, ami a temetobe jàr, teljesen màs ùtvonalon halad, ès autòval is csak kerulovel lehet kijutni dèlelott nyolctòl kb. tizenegyig.
Reggel egy nèni, aki mindig hozzàm jàr viràgot venni, kozolte, hogy ma nem sokan fognak jonni, mert ma van a vàrosban a "Maradona". (Olaszul a maratont "marathona"-nak hivjàk.)
Attòl fuggetlenul ki kell nyitnunk, szerzodès szerint nyitva kell lennunk amikor a temeto nyitva van. Igy tengtunk-lengtunk, èn egyedul a kioszkban, a tobbiek benn az uzletben. Kijott hozzàm a kollèganom bentrol, felpròbàlta a lila shetland kendomet, tobbfèle mòdon is, a fejèn ès a nyakàban. Kàvèztunk. Atvàlogattam a ròzsàkat, àtrendezgettem a krizantèmokat ès mèg az orchideàkra is kitalàltam egy dekorativabb elhelyezèst. Tobbfèle csokrot kotottem, kipròbàltam a ròzsaszin krizantèmot a lilàs sòviràggal, aztàn gerberàval, aztàn àtkotottem az egèszet. Csinàltam egy szulinapi csokrot piros ròzsàbòl, jòl kicifràztam. Mèg a muviràgos rèszt is felsepregettem ès felmostam. Tobbszor àtszàmoltam a pènzt a kasszàban, de csak nem gyarapodott.
Dèl korul mèg felhok is ùsztak az ègen, ès nèhàny csepp eso is esett.
Ilyen egy lityi-lotyi napot!

Ertjük egymàst?

1.
Fabrizio a fogàt mosta, èn zuhanyozni akartam. A kovetkezo pàrbeszèd hangzott el koztunk a furdoszobaajtòban. (a kèkkel irottak magyarul, a feketèvel pedig olaszul hangzottak el.)
En: -Jonnèk ide zuhanyozni.
F. : -Jò.
(A fèrfiak mindig a leheto legkevesebb szòval, de mèg èrthetoen pròbàljàk meg magukat kifejezni, ezt màr megfigyeltem.)
En: -Magyarul ùgy mondjàk a zuhanyt, hogy tus.
F. : -Nem. Magyarul ùgy mondjàk a zuhanyt, hogy zuhany.
Mindezt olyan onbizalommal, ès fesztelen termèszetessèggel, mintha o lenne a magyar, èn pedig az olasz.
En : -Ja, tènyleg, bocs.

2.
Csutortokon este vacsoràzni voltunk F. kozvetlen kollègàival, kilencen. Mellettem ult Francesca, akit nagyon csipek, szemben velem Valeria, mellette Andrea (aki neve ellenère pasi, ès aki friss nyugdijas, de èvekig egy irodàban dolgoztak vele). Valeria Nàpoly kornyèkèrol szàrmazik.
Andrea beszèlt, azt mesèlte èppen, hogy egy màsik kollègàjuk, aki èpp nem volt jelen, elozo nap nàla volt ebèdre, ès nahàt, semmit sem vàltozott, ugyanolyan szòrakozott, mint volt, mert mikor elment, akkor otthagyta a dzsekijèt nàla. Utànaszòlt a mobilon, hogy ottfelejtette a dzsekit, nem tunt fel neki? A kollèga azt mondta, hogy visszaszalad èrte. "Jò", mondta Andrea, "belerakom egy nylonzacskòba, ès egy madzagon leengedem a teraszròl, ès igy nem kell feljonnod a negyedikre". "Nem èrdekes, ràèrek", -mondta a kollèga - "visszamegyek èrte".
-Jè, -mondta Valeria, - nàlunk Nàpolyban mèg mindig az a szokàs, hogy kiskosarat rendszeresitenek, azt engedik le az ablakbòl, azon kozlekedik macska, liter tej, otthonhagyott kulcs, napilap. ( Tènyleg, a kifutòfiù kihordja az ùjsàgot, leengedik a kosàrban az àràt, az ùjsàgot meg felhùzzàk, ès hasonlòk. A nàpolyiak hiresek arròl, hogy bàrmilyen helyzetben brilliànsan feltalàljàk magukat.)
- "Egyszer èn leejtettem a mankòmat a Szent Pèter teraszàròl." -mondta Andrea. -"Nagyon megijedtem, mert fèmbol volt, ès ha agyonut valakit..."
Itt Andrea a gruccia=mankò szòt hasznàlta. A gruccia (gruccsà) szò valòjàban vàllfàt jelent, eddig èn is ùgy ismertem. Firenzèben -ki tudja, mi okbòl- mankòt is jelent. Ugyanigy, a vàllfàra hasznàljàk a stampella (azaz mankò) szòt is. Valòjàban az olasz nyelvben a stampella mankòt jelent, a gruccia pedig vàllfàt, ès se a kèt szònak, se a kèt tàrgynak semmi koze egymàshoz.
-"Ne mondd, tènyleg" - szornyulkodott Francesca - "de nem lett baja senkinek se, ugye?"
- "De mièrt volt nàlad vàllfa (azaz gruccia) a Szent Pèterben?" - kèrdezte Valeria, aki nàpolyi lèvèn a gruccia-ra vàllfàt èrtett.
- "Hàt akkor volt eltorve a làbam."- mondta Andrea.
Ha Francesca nem kapcsol ès nem magyaràzza el gyorsan ezt az èrdekes firenzei nyelvi kavarodàst, talàn mèg mindig ott ulunk Valeriàval, ès azon gondolkodunk, hogy mièrt màszkàl Andrea torott làbbal vàllfàval a kezèben....

Tartozom egy vallomàssal

Kaptam egy ùjabb dìjat, bàr èn inkàbb tetszèsnyilvànìtàsnak hìvnàm, nem dìjnak. (Persze dìjnak is lehet.) Christine-tol èrkezett, ilyen helyes fotò is tartozik hozzà: A dìj lènyege a feliratban foglaltatik. Magyaràzgatni szerintem nem nagyon kell, bàr nem is tudom, most pontosan melyik blogomat is szereti Kriszti? De hàt mindketto èn lennèk, s ha gyokot vonnànk a kèt blogbòl, èn jonnèk ki vègeredmènynek.
Eloszor is nagyon szèpen koszonom, màsodszor is tovàbb is adom, harmadszor is pedig ezeknek a szemèlyeknek:
Christine-nek vissza
Nonènek
Erikànak
Timicinek
Ròzsaszìn Pottyok-nek
Melindànak
Fonalvaràzs Krisztànak
Marisnak.
Ennyi, de szivem szerint mindenkinek odaadnàm, aki a listàmon oldalt szerepel mindkèt blogon.

A bejegyzèsem cime azèrt lett az, ami lett, mert hònapok òta tartozom egy hàlaadàssal, ès pont azòta is gondolkodom rajta, hogy mièrt is vagyok èn hàlàs. Nem azèrt, mert semmièrt sem, hanem inkàbb mindenèrt, vagyis inkàbb ùgy fejeznèm èn ki magamat, hogy mindennap màsèrt.
Magdi hìvott meg erre a jàtèkra, ami jò jàtèk is, csak ne feszegetne ilyen egetvero kèrdèseket!
Tènyleg nagyon sokat gondolkodtam a dolgon, ès akkor most ideirom az eredmènyt, mindazt a sok banalitàst, amit az ember ùgyis èrez, ùgymint hàlàs vagyok a testi (elmebeli, lelki) egèszsègemèrt, a pàromèrt, van hol laknom, van mit ennem, csodaszèp helyen èlek, a szuleimèrt, hogy voltak ès vannak, hogy pont olyanok, amilyenek, hogy alapbòl kaptam egy ilyen klassz testvèrt, akit meg sem èrdemlek, hogy ùgy àltalàban az èletben mindent megkapok, amit csak megkivànok, ès azèrt is, mert nem kivàngatok meg olyan dolgokat, amiket nem kaphatok meg, valamint azèrt is, hogy elèg hamar tùlteszem magam rajta, ha mègis megkìvànom, ès mègsem kapom meg, remèlem èrtheto.
De amièrt a legeslegeslegesleghàlàsabb vagyok az èletben, az az, hogy mindig van (volt, lesz) egy màsodik esèly. Mindig ùjra lehet kezdeni, mindig bocsànatot lehet kèrni, ès meg lehet bocsàtani. Semmi sem àllandò, eldontott, màrvànyba faragott. Ha elrontom, elìrom, megbukom, osszebarmolom, valamilyen ùton-mòdon megpròbàlhatom helyrehozni, felèpiteni, megtanulni. Es ez ìgy lesz orokkon-orokkè, mìg a vilàg, s mèg egy nap.
Annyi gyonyoru lehetosèg van ebben a vilàgban, hogy a szivem beleremeg, ha belegondolok.
Olyanok vagyunk mint a kisgyermekek, pròbàlgatunk, nèzegetunk, tanulgatunk. Elrontunk, megjavìtunk. Mùlatjuk az idot. S ekozben a gondviselès, mint isteni èdesanyànk terelget bennunket, tanitgat, mutogat, ès sokszor az orrunkra koppint. Olyan erosen, amilyen gonoszul mi rontjuk el a màsok, a jàtszòtàrsaink dolgait. De ekozben soha nem unja meg, hogy odafigyeljen rànk, fogja a kezunket, ès vezetgessen a jobbà vàlàs ùtjàn. Egy èleten àt, ès ezer èleten keresztul.
Hàt ezèrt vagyok èn a leghàlàsabb.

A meccs visszhangja

Melyik is az a fuszer, ami jò volt a krumplifozelèkhez - na jò, a babèrlevèlen kivul -, a majorànna? Vagy a tàrkony? Vagy kapros a krumplifozelèk tradicionàlisan? Nem emlèkszem rà. Annyi biztos, hogy nem oregano.
Pèldàul ez is magyarsàgunk egy mèlyen belènk rogzul tulajdonsàga, a krumplifozelèk, nemcsak a himnusz. Ma este krumplifozelèket akarok fozni, szedtem babèrt a sovènyrol, szèp, èrettebb, tiszta leveleket. Ilyen csiberopogòs-szeru kisutnivalòval, F. ùgy hivja az ilyet, hogy màrkàs csirkefasirt (ha mekis), vagy màrka nèlkuli csirkefasirt (ha sima, bolti).
Nagyon hideg lett reggelente, lefagy kezem-làbam, de nem baj, inkàbb ilyen legyen, mint az a nagy meleg. Hidegben mèg kimehet az utcàra az ember, ha jòl feloltozik, de nagyon nagy melegben màr nem tud mit levenni.
A meccs visszhangjàròl akartam irni, hogy viszonyult itt hozzànk a nèp. Azt mondtàk mindenhol (èrtsd: tèvè, ùjsàgok), hogy nagyon jò a tàmadò rèsz, vagy mi a csapatunkban, de nincs semmi vèdelem. Ezen kellene dolgozni, ès akkor nemzetkozi nagysàgù csapat lenne a Lokibòl. Plusz azt is mondtàk, hogy le a kalappal a Loki elott, hogy idàig eljutott, (ekkora koltsègvetèssel, ezt èn teszem hozzà), bàr tobben hozzàfuztèk, hogy akkor is csak egy "csapatocska", pont ezèrt volt nagy szàm az a kèt gòl.
Màr indulàskor tudtàk, hogy egyenlotlenek az eroviszonyok, mintha Hegeda (bocsànat, Hegedus tanàr ùr) a volt matektanàrom, aki fejben szàmolt logaritmust, ès a tàbla elott egy krètàval a kezèben olyan sokismeretlenes egyenleteket irt fel fèl perc alatt (ott helyben talàlta ki oket), hogy kèt, kinyithatòs szàrnyù tàblànyi levezetès utàn mindig nulla lett a vègeredmèny, mert elore visszafelè megoldotta, szòval ha o àllna ki versenyezni Einsteinnel. Jò, jò, nagyon tudott a tanàr ùr, de azèrt Einsten...
Szòval csak az idiòta kollègàim vigyorogtak màsnap, hogy biztos szomorù vagyok, mert jòl kikaptunk, de csak azèrt mondtak ilyet, mert semmit nem èrtenek a focihoz, az egyik no, a màsik meg a kerèkpàrsportèrt rajong, èn meg felhomàlyositottam oket, hogy egyàltalàn nem vagyok szomorù, sot, òriàsi dolog, hogy egy ekkora vàros, vidèki (!) vàros Magyarorszàgon bajnok csapatot termel ki, ès nem csak, de gòlt, mit gòlt, gòlokat rùg idegenben, ez fantasztikus eredmèny.
Ezt Fabrizio is ugyanigy gondolja, ès sajnàlta is, hogy nem szereztunk tobb pontot, mert megèrdemeltuk volna, ès elkuldene nèhàny Fiorentina jàtèkost a Debrecenbe edzeni ès foleg annyi fizetèsèrt, amennyit egy Loki jàtèkos keres, itt most neveket nem emlitenèk, de azt mondta, hogy majd megtanulnàk akkor, merre nyàvogjanak, hogy magyarra leforditsam, majd megtanulnàk akkor, mi a magyarok istene. Nahàt.
Mennyire nem vàltozik a vilàg, Apu meg a nagybàtyàm mindig azt mondtàk, hogy Szibèriàba, vagy szènbànyàba kellene a focistàkat kuldeni, mikor nagyon kikaptunk valami màsik csapattòl, sokszor csùnyàbbakat is mondtak, de azt inkàbb nem irnàm le ide.

Eletem filmje

Szòval az van, hogy ha soha nem irok erre a blogra, akkor hogy lesz ez az èn izgalmasan kalandos èletem megorokitve az Utòkor szàmàra? Mert az is lehet, hogy az Utòkor aztàn majd megfilmesiti, ès hònapok kimaradnak a filmbol, mert èn nem irtam meg.
Szeretnèm, ha Woody Allen rendeznè, ès Minnie Driver jàtszana engem. Egy kicsit meghizna, levàgatnà a hajàt, ennyit mèg a Zellweger is megtett Bridget Jones-èrt.
Most kezdek istenigazàn visszaàllni az eredeti kerèkvàgàsba, kozben meccs is volt, itt voltak a tesòmèk, egyfolytàban zuhogott az eso, satobbi.
F. mesèlte tegnap este, hogy mivel ok Fabio nevu baràtjàval egyutt fenn a biròk tribunjèn nèztèk a meccset, egyutt jottek lefelè a vège utàn. Kozben a vendèg csapat elè lila szonyeget teritettek, ahol az ujsàiròk vagy kik vàrtàk oket, de a csapat csak nem jott, hanem beàlltak a magyar szurkolòk elè a pàlyàra egy sorban, vigyàzàllàs, jobb kèz a szivre, ès elènekeltèk a magyar himnuszt. Fabio megtorpant, megakadt benne a szò, ès csak annyit tudott kinyogni: "...ezek.... mit csinàlnak? "
-"Te mèg nem ismered ezeket. A himnuszukat èneklik. Magyarok." - vàlaszolta F. a szakèrtok bolcsessègèvel, ugyanis ot màr betanitottam magyarsàgra.
Errol az jutott eszembe, mikor èvekkel ezelott elvonultunk a hegyekbe szilveszterezni, valahova a Zemplènbe, olaszok ès magyarok, D. Zs. kollègàm szervezte az egèszet, nagyon jò bulikat tudott szervezni, mèg tuzijàtèk is volt. Mi mindig igy jàrtunk mindenhova, mindig volt valami olasz vendègmunkàs rànk akaszkodva. Szòval elèrkezett az èjfèl, 10...9...8..., satobbi, ahogy a nullàhoz èrtunk az olaszok elkezdtek ujjongani ès kiabàlni, meg egymàs kezèt ràztàk, hogy boldog ùj èvet, a magyarok egy emberkènt ènekeltèk komor arccal sìròs hangon: -"iiiisten ààààllllld meg a maaaaagyaaaaart...."
Ugyanezt a dobbenetet kèpzeltem èn most Fabio arcàra is, amit akkor làttam az olaszok arcàn. Szò megszakad, lehellet megszegik, kènyszeredett topogàs az èneklès vègèig.
Az olaszok nem tudjàk a sajàt himnuszukat. Igaz, hogy van neki vagy otven versszaka, de az elsot sem tudjàk, most az àtlagolaszròl beszèlek, fèlre ne èrtsètek, egy toritanàr biztos tudja. Viszont el tudjàk mondani a kedvenc focicsapatuk felàllàsàt èvekre visszamenoleg.
Ha a focistàkat nèzitek pl. a tèvèben egy meccs elott, biztos, hogy a kilencven szàzalèkuk tàtog.
Es ez itt igy termèszetes. Nem kapnak azonnal vègrehajtandò golyòàltali halàlt èrte, mint mi otthon.
A harisnyagyàr, amit màr otthon is jòl ismerunk, ès ahovà èn is beadtam màr tobbszor az onèletrajzomat, de nem nagyon akarnak tudni ròlam, egy reklàmspotjàban àtìratta az olasz himnuszt, ès egy kissè blues-os beutèsu dalt kreàlt belole. Az eredeti "fratelli d'Italia", azaz Olaszorszàg fivèrei helyett "sorelle d'Italia" (Olaszorszàg hùgai) hangzik el rogton a kezdèskor, ez nagy felhàborodàst keltett a nem kevèssè maszkiliszta Olaszoszorszàg fèrfilakossàga korèben.
Szerintem Giorgia ènekli, de nem tudom (kèrem, kapcsoljàk ki a kameràt). Iderakom, mert muvèszibb, mint az eredeti, ha nem is olyan felemelo, meg szèpek a kèpek, ès a harisnyàk is, bàr dràgàk, a piacon olcsòbbak. Vagy mèg leèrtèkelèsen èrdemes venni, nekem is van egy pàr, nem szaladnak fel egykonnyen, bàr èn nem vagyok jò tesztalany, nekem soha nem szalad fel harisnya, nem csapom fel magam esoben, csak a cipom orràt rugom le mindig az elso napon.

Miutàn tegnap este negyedòràig kerestem a sotètkèk sokzsebes nadràgomat, ami - tisztàn emlèkszem rà - ki lett mosva, csak vasalni kellene, ès a vasalnivalò ruhàk kozt nem volt, aztàn negyedòra utàn megtalàltam a vasalnivalò ruhàk kozott, hivatalosan is fàradtnak nyilvànitom magam.
Ma este ki is vasaltam.